A nevem Joó László és Damien White művésznéven több, mint 18 éve bűvészként tevékenykedem. Sajnos ez a koronavírusos helyzet – mint művészt -, engem is nagyban érintett, saját Bűvész Színházamat és iskolámat be kellett zárni, a fellépések ez idő alatt leálltak. A hirtelen jött ‘kényszer szabadidő’ alkalmat adott, hogy kipróbáljam magam másban is. Így jött a képbe a rajzolás, a festészet, a szobrászat. A rabja lettem a képzőművészeteknek.
Hivatalos művészeti iskolát nem végeztem, de sok más profi művésztől tanulhattam és vettem részt kurzusaikon (Lásd lentebb.). A festészet sosem állt tőlem távol, hiszen nagyapám vidéken élő festőművész volt, nagybátyám rajzolt és a szobrászattal is kacérkodott. Én nagyapámat személyesen nem ismerhettem (nagybátyám pedig jó pár évtizede itt hagyott minket), de állítólag sokat örököltem tőle. A művészet iránti szenvedélyt is.
Hivatalos művészeti iskolát nem végeztem, de sok más profi művésztől tanulhattam és vettem részt kurzusaikon (Lásd lentebb.). A festészet sosem állt tőlem távol, hiszen nagyapám vidéken élő festőművész volt, nagybátyám rajzolt és a szobrászattal is kacérkodott. Én nagyapámat személyesen nem ismerhettem (nagybátyám pedig jó pár évtizede itt hagyott minket), de állítólag sokat örököltem tőle. A művészet iránti szenvedélyt is.
A legelső alkotásokat próbaként, mondhatni hobbiból készítettem. Először csak magamnak, utána ismerősöknek, barátoknak. Nagyon gyorsan jött az első felkérés, és habár nem szeretek megbízásra dolgozni, úgy voltam vele, ha ezzel nem csak a saját lelkemnek tudok segíteni ebben a nehéz helyzetben, de örömöt is tudok okozni másoknak, akkor megéri vele komolyabban foglalkozni.
